kritikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Esperanto[edit]

Verb[edit]

kritikus

  1. conditional of kritiki

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Kritik and kritisch, from Latin criticus (critic), from Ancient Greek κριτικός (kritikós, of or for judging, able to judge), from κρίνω (krínō, I judge) [1] with +‎ -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkritikuʃ/
  • Hyphenation: kri‧ti‧kus

Adjective[edit]

kritikus (comparative kritikusabb, superlative legkritikusabb)

  1. critical
  2. crucial

Noun[edit]

kritikus (plural kritikusok)

  1. critic

Declension[edit]

Related terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2