mondás

Definition from Wiktionary, a free dictionary

Contents 1 Hungarian 1.1 Etymology 1.2 Pronunciation 1.3 Noun 1.3.1 Declension 1.3.2 Derived terms

[edit] Hungarian

[edit] Etymology

mond + -ás

[edit] Pronunciation

• IPA: /ˈmondaːʃ/
• Hyphenation: mon‧dás

[edit] Noun

mondás (plural mondások)

1. phrase, saying (short written or spoken expression)

[edit] Declension

declension of mondás singular plural nominative mondás mondások accusative mondást mondásokat dative mondásnak mondásoknak instrumental mondással mondásokkal causal-final mondásért mondásokért translative mondássá mondásokká terminative mondásig mondásokig essive-formal mondásként mondásokként essive-modal - - inessive mondásban mondásokban superessive mondáson mondásokon adessive mondásnál mondásoknál illative mondásba mondásokba sublative mondásra mondásokra allative mondáshoz mondásokhoz elative mondásból mondásokból delative mondásról mondásokról ablative mondástól mondásoktól

possessives of mondás possessor singular possession plural possession 1st person sing. mondásom mondásaim 2nd person sing. mondásod mondásaid 3rd person sing. mondása mondásai 1st person plural mondásunk mondásaink 2nd person plural mondásotok mondásaitok 3rd person plural mondásuk mondásaik

[edit] Derived terms

• közmondás
• szólásmondás