mondás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: mondas

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

mond +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmondaːʃ]
  • Hyphenation: mon‧dás
  • Rhymes: -aːʃ

Noun

[edit]

mondás (plural mondások)

  1. phrase, saying (short written or spoken expression)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mondás mondások
accusative mondást mondásokat
dative mondásnak mondásoknak
instrumental mondással mondásokkal
causal-final mondásért mondásokért
translative mondássá mondásokká
terminative mondásig mondásokig
essive-formal mondásként mondásokként
essive-modal
inessive mondásban mondásokban
superessive mondáson mondásokon
adessive mondásnál mondásoknál
illative mondásba mondásokba
sublative mondásra mondásokra
allative mondáshoz mondásokhoz
elative mondásból mondásokból
delative mondásról mondásokról
ablative mondástól mondásoktól
non-attributive
possessive - singular
mondásé mondásoké
non-attributive
possessive - plural
mondáséi mondásokéi
Possessive forms of mondás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mondásom mondásaim
2nd person sing. mondásod mondásaid
3rd person sing. mondása mondásai
1st person plural mondásunk mondásaink
2nd person plural mondásotok mondásaitok
3rd person plural mondásuk mondásaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • mondás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Spanish

[edit]

Verb

[edit]

mondás

  1. second-person singular voseo present indicative of mondar