mond

See also Mond, and MOND

Afrikaans

Noun

mond (plural monde)

1. (anatomy) mouth

---

Breton

Verb

mond

1. Alternative spelling of mont.

---

Dutch

Pronunciation

• Rhymes: -ɔnt

• audio

  (file)

• IPA: /mɔnt/

Etymology 1

From Old Dutch mund, from Proto-Germanic *munþaz.

Noun

mond m. (plural monden, diminutive mondje)

1. (anatomy) mouth

Derived terms

mondharmonica volksmond volmondig

See also

• giecheltje
• vreetmolen
• kukident

Etymology 2

From Old Dutch *munda, from Proto-Germanic *mundō.

Noun

mond f. (plural monden, diminutive mondje)

1. (obsolete) hand

Usage notes

This word is no longer used or recognised in this sense, but survives in some fixed phrases, such as Morgenstond heeft goud in de mond. This is often understood as Morning hours have gold in the mouth by Dutch speakers, but the identical Icelandic phrase morgunstund hefur gull í mund shows that it is the sense of hand that survives (the Icelandic for mouth is munnur, not mund).

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA: /ˈmond/
• Hyphenation: mond

Verb

mond

1. to say
2. to tell

Conjugation

conjugation of mond

Infinitive			mondani
Past participle			mondott
Present participle			mondó
Future participle			mondandó
Adverbial participle			mondva
Potential			mondhat
			1st person sg.	2nd person sg. informal	3rd person sg., 2nd person sg. formal	1st person pl.	2nd person pl. informal	3rd person pl., 2nd person pl. formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	mondok	mondasz	mond	mondunk	mondotok or mondtok	mondanak
		Definite	mondom én téged/titeket mondalak	mondod	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
	Past	Indefinite	mondtam	mondtál	mondott	mondtunk	mondtatok	mondtak
		Definite	mondtam én téged/titeket mondtalak	mondtad	mondta	mondtuk	mondtátok	mondták
Conditional Mood	Present	Indefinite	mondanék	mondanál	mondana	mondanánk	mondanátok	mondanának
		Definite	mondanám én téged/titeket mondanálak	mondanád	mondaná	mondanánk	mondanátok	mondanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	mondjak	mondj or mondjál	mondjon	mondjunk	mondjatok	mondjanak
		Definite	mondjam én téged/titeket mondjalak	mondd or mondjad	mondja	mondjuk	mondjátok	mondják
Conjugated Infinitive			mondanom	mondanod	mondania	mondanunk	mondanotok	mondaniuk

Derived terms

• mondás
• mondat
• úgymond

With verb prefixes

alámond bemond belemond elmond ellentmond

felmond fölmond félremond hátramond hozzámond

kimond közbemond lemond megmond odamond

rámond továbbmond végigmond visszamond

Expressions

• bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű
• csütörtököt mond