országhatár

Hungarian[edit]

ország (“country”) +‎ határ (“border”)

országhatár (plural országhatárok)

border, national boundary (the line or frontier area separating political or geographical regions)
border (the drawn or printed line that marks the border of each sovereign country on maps)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	országhatár	országhatárok
accusative	országhatárt	országhatárokat
dative	országhatárnak	országhatároknak
instrumental	országhatárral	országhatárokkal
causal-final	országhatárért	országhatárokért
translative	országhatárrá	országhatárokká
terminative	országhatárig	országhatárokig
essive-formal	országhatárként	országhatárokként
essive-modal	—	—
inessive	országhatárban	országhatárokban
superessive	országhatáron	országhatárokon
adessive	országhatárnál	országhatároknál
illative	országhatárba	országhatárokba
sublative	országhatárra	országhatárokra
allative	országhatárhoz	országhatárokhoz
elative	országhatárból	országhatárokból
delative	országhatárról	országhatárokról
ablative	országhatártól	országhatároktól
non-attributive possessive - singular	országhatáré	országhatároké
non-attributive possessive - plural	országhatáréi	országhatárokéi

Possessive forms of országhatár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	országhatárom	országhatáraim
2nd person sing.	országhatárod	országhatáraid
3rd person sing.	országhatára	országhatárai
1st person plural	országhatárunk	országhatáraink
2nd person plural	országhatárotok	országhatáraitok
3rd person plural	országhatáruk	országhatáraik