szövetkezet

Hungarian

Etymology

szövetkezik +‎ -et

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsøvɛtkɛzɛt]
• Hyphenation: szö‧vet‧ke‧zet

Noun

szövetkezet (plural szövetkezetek)

1. cooperative (a type of company)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szövetkezet	szövetkezetek
accusative	szövetkezetet	szövetkezeteket
dative	szövetkezetnek	szövetkezeteknek
instrumental	szövetkezettel	szövetkezetekkel
causal-final	szövetkezetért	szövetkezetekért
translative	szövetkezetté	szövetkezetekké
terminative	szövetkezetig	szövetkezetekig
essive-formal	szövetkezetként	szövetkezetekként
essive-modal	—	—
inessive	szövetkezetben	szövetkezetekben
superessive	szövetkezeten	szövetkezeteken
adessive	szövetkezetnél	szövetkezeteknél
illative	szövetkezetbe	szövetkezetekbe
sublative	szövetkezetre	szövetkezetekre
allative	szövetkezethez	szövetkezetekhez
elative	szövetkezetből	szövetkezetekből
delative	szövetkezetről	szövetkezetekről
ablative	szövetkezettől	szövetkezetektől
non-attributive possessive - singular	szövetkezeté	szövetkezeteké
non-attributive possessive - plural	szövetkezetéi	szövetkezetekéi

Possessive forms of szövetkezet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szövetkezetem	szövetkezeteim
2nd person sing.	szövetkezeted	szövetkezeteid
3rd person sing.	szövetkezete	szövetkezetei
1st person plural	szövetkezetünk	szövetkezeteink
2nd person plural	szövetkezetetek	szövetkezeteitek
3rd person plural	szövetkezetük	szövetkezeteik

Derived terms

• szövetkezeti

 

Compound words

• termelőszövetkezet

 

Further reading

• szövetkezet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN