vegyület

Hungarian[edit]

vegyület on Hungarian Wikipedia

First attested in 1792. From vegyül (“to mix”, verb) +‎ -et (noun-forming suffix).^[1]^[2]

This entry needs an audio pronunciation. If you are a native speaker with a microphone, please record this word. The recorded pronunciation will appear here when it's ready.

vegyület (plural vegyületek)

(chemistry) compound (substance made by chemical combination of elements)
kémiai vegyület ― chemical compound

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vegyület	vegyületek
accusative	vegyületet	vegyületeket
dative	vegyületnek	vegyületeknek
instrumental	vegyülettel	vegyületekkel
causal-final	vegyületért	vegyületekért
translative	vegyületté	vegyületekké
terminative	vegyületig	vegyületekig
essive-formal	vegyületként	vegyületekként
essive-modal	—	—
inessive	vegyületben	vegyületekben
superessive	vegyületen	vegyületeken
adessive	vegyületnél	vegyületeknél
illative	vegyületbe	vegyületekbe
sublative	vegyületre	vegyületekre
allative	vegyülethez	vegyületekhez
elative	vegyületből	vegyületekből
delative	vegyületről	vegyületekről
ablative	vegyülettől	vegyületektől
non-attributive possessive - singular	vegyületé	vegyületeké
non-attributive possessive - plural	vegyületéi	vegyületekéi

Possessive forms of vegyület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vegyületem	vegyületeim
2nd person sing.	vegyületed	vegyületeid
3rd person sing.	vegyülete	vegyületei
1st person plural	vegyületünk	vegyületeink
2nd person plural	vegyületetek	vegyületeitek
3rd person plural	vegyületük	vegyületeik

^ vegyület in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN