világvége

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

világ (world) +‎ vége (its end, end of…), from vég (end) +‎ -e (possessive suffix).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvilaːɡveːɡɛ]
  • Hyphenation: vi‧lág‧vé‧ge
  • Rhymes: -ɡɛ

Noun[edit]

világvége (uncountable)

  1. end of the world
    Synonym: apokalipszis

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative világvége világvégék
accusative világvégét világvégéket
dative világvégének világvégéknek
instrumental világvégével világvégékkel
causal-final világvégéért világvégékért
translative világvégévé világvégékké
terminative világvégéig világvégékig
essive-formal világvégeként világvégékként
essive-modal
inessive világvégében világvégékben
superessive világvégén világvégéken
adessive világvégénél világvégéknél
illative világvégébe világvégékbe
sublative világvégére világvégékre
allative világvégéhez világvégékhez
elative világvégéből világvégékből
delative világvégéről világvégékről
ablative világvégétől világvégéktől
non-attributive
possessive - singular
világvégéé világvégéké
non-attributive
possessive - plural
világvégééi világvégékéi
Possessive forms of világvége
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. világvégém világvégéim
2nd person sing. világvégéd világvégéid
3rd person sing. világvégéje világvégéi
1st person plural világvégénk világvégéink
2nd person plural világvégétek világvégéitek
3rd person plural világvégéjük világvégéik

Derived terms[edit]