ékesszóló
Hungarian
Etymology
ékes (“ornamented; elegant”) + szóló (“speaking”), from szól (“to speak”) + -ó (present participle suffix)[1]
Pronunciation
Adjective
ékesszóló (comparative ékesszólóbb, superlative legékesszólóbb)
- eloquent, articulate, silver-tongued, well-spoken (having the ability to speak powerfully)
- (of evidence, reasoning) eloquent, convincing, clear, cogent
- Synonyms: meggyőző, nyilvánvaló, találó, megdönthetetlen, ragyogó, kitűnő, frappáns
Declension
Derived terms
References
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading
- ékesszóló in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (“An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN