kitűnő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kitűnik (to stand out) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkityːnøː]
  • Hyphenation: ki‧tű‧nő
  • Rhymes: -nøː

Participle[edit]

kitűnő

  1. present participle of kitűnik

Adjective[edit]

kitűnő (comparative kitűnőbb, superlative legkitűnőbb)

  1. excellent, eminent, first-class
    Synonyms: kiváló, elsőrendű
    A ház kitűnő állapotban van.The house is in excellent condition.
  2. (education) straight A
    Synonyms: kimagasló, eminens
    A gyerekeik kitűnő tanulók.Their children are straight A students.
  3. (archaic) striking, exceptional, extraordinary
    Synonyms: rendkívüli, feltűnő
    • 1856, Mór Jókai, A rézpataki lelkész (The Pastor of Rézpatak)[1]:
      A rézpataki hölgyek mind híresek voltak kitűnő szépségükről.
      The ladies of Rézpatak were all famous for their striking beauty.

Declension[edit]

Inflection of kitűnő
singular plural
nominative kitűnő kitűnők
kitűnőek
accusative kitűnőt kitűnőket
kitűnőeket
dative kitűnőnek kitűnőknek
kitűnőeknek
instrumental kitűnővel kitűnőkkel
kitűnőekkel
causal-final kitűnőért kitűnőkért
kitűnőekért
translative kitűnővé kitűnőkké
kitűnőekké
terminative kitűnőig kitűnőkig
kitűnőekig
essive-formal kitűnőként kitűnőkként
kitűnőekként
essive-modal
inessive kitűnőben kitűnőkben
kitűnőekben
superessive kitűnőn kitűnőkön
kitűnőeken
adessive kitűnőnél kitűnőknél
kitűnőeknél
illative kitűnőbe kitűnőkbe
kitűnőekbe
sublative kitűnőre kitűnőkre
kitűnőekre
allative kitűnőhöz kitűnőkhöz
kitűnőekhez
elative kitűnőből kitűnőkből
kitűnőekből
delative kitűnőről kitűnőkről
kitűnőekről
ablative kitűnőtől kitűnőktől
kitűnőektől
non-attributive
possessive - singular
kitűnőé kitűnőké
kitűnőeké
non-attributive
possessive - plural
kitűnőéi kitűnőkéi
kitűnőekéi

Derived terms[edit]

Noun[edit]

kitűnő (plural kitűnők)

  1. (education, rare) straight-A student
    A kitűnők az első sorban álltak.The straight-A students stood in the first row.
  2. (education) A, A plus (the highest letter grade assigned)
    A vizsgán kitűnőre felelt.S/he received an A plus on the exam.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kitűnő kitűnők
accusative kitűnőt kitűnőket
dative kitűnőnek kitűnőknek
instrumental kitűnővel kitűnőkkel
causal-final kitűnőért kitűnőkért
translative kitűnővé kitűnőkké
terminative kitűnőig kitűnőkig
essive-formal kitűnőként kitűnőkként
essive-modal
inessive kitűnőben kitűnőkben
superessive kitűnőn kitűnőkön
adessive kitűnőnél kitűnőknél
illative kitűnőbe kitűnőkbe
sublative kitűnőre kitűnőkre
allative kitűnőhöz kitűnőkhöz
elative kitűnőből kitűnőkből
delative kitűnőről kitűnőkről
ablative kitűnőtől kitűnőktől
non-attributive
possessive - singular
kitűnőé kitűnőké
non-attributive
possessive - plural
kitűnőéi kitűnőkéi
Possessive forms of kitűnő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kitűnőm kitűnőim
2nd person sing. kitűnőd kitűnőid
3rd person sing. kitűnője kitűnői
1st person plural kitűnőnk kitűnőink
2nd person plural kitűnőtök kitűnőitek
3rd person plural kitűnőjük kitűnőik

Further reading[edit]

  • kitűnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN