értelmes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From értelem +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrtɛlmɛʃ]
  • Hyphenation: ér‧tel‧mes

Adjective[edit]

értelmes (comparative értelmesebb, superlative legértelmesebb)

  1. intelligent, sensible, clearheaded (person)
  2. intelligible, clear, rational

Declension[edit]

Inflection of értelmes
singular plural
nominative értelmes értelmesek
accusative értelmeset
értelmest
értelmeseket
dative értelmesnek értelmeseknek
instrumental értelmessel értelmesekkel
causal-final értelmesért értelmesekért
translative értelmessé értelmesekké
terminative értelmesig értelmesekig
essive-formal értelmesként értelmesekként
essive-modal
inessive értelmesben értelmesekben
superessive értelmesen értelmeseken
adessive értelmesnél értelmeseknél
illative értelmesbe értelmesekbe
sublative értelmesre értelmesekre
allative értelmeshez értelmesekhez
elative értelmesből értelmesekből
delative értelmesről értelmesekről
ablative értelmestől értelmesektől

Derived terms[edit]