értelem

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ért ‎(to understand) +‎ -elem ‎(nominalizing suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːrtɛlɛm]
  • (file)
  • Hyphenation: ér‧te‧lem

Noun[edit]

értelem ‎(plural értelmek)

  1. intelligence, intellect
  2. meaning, sense
    átvitt értelemben‎ ― figuratively, in a figurative sense

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative értelem értelmek
accusative értelmet értelmeket
dative értelemnek értelmeknek
instrumental értelemmel értelmekkel
causal-final értelemért értelmekért
translative értelemmé értelmekké
terminative értelemig értelmekig
essive-formal értelemként értelmekként
essive-modal
inessive értelemben értelmekben
superessive értelmen értelmeken
adessive értelemnél értelmeknél
illative értelembe értelmekbe
sublative értelemre értelmekre
allative értelemhez értelmekhez
elative értelemből értelmekből
delative értelemről értelmekről
ablative értelemtől értelmektől
Possessive forms of értelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. értelmem értelmeim
2nd person sing. értelmed értelmeid
3rd person sing. értelme értelmei
1st person plural értelmünk értelmeink
2nd person plural értelmetek értelmeitek
3rd person plural értelmük értelmeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):