szakértelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szak +‎ értelem

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒkeːrtɛlɛm]
  • Hyphenation: szak‧ér‧te‧lem

Noun[edit]

szakértelem (usually uncountable, plural szakértelmek)

  1. expertise
    Synonym: szaktudás

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szakértelem szakértelmek
accusative szakértelmet szakértelmeket
dative szakértelemnek szakértelmeknek
instrumental szakértelemmel szakértelmekkel
causal-final szakértelemért szakértelmekért
translative szakértelemmé szakértelmekké
terminative szakértelemig szakértelmekig
essive-formal szakértelemként szakértelmekként
essive-modal
inessive szakértelemben szakértelmekben
superessive szakértelmen szakértelmeken
adessive szakértelemnél szakértelmeknél
illative szakértelembe szakértelmekbe
sublative szakértelemre szakértelmekre
allative szakértelemhez szakértelmekhez
elative szakértelemből szakértelmekből
delative szakértelemről szakértelmekről
ablative szakértelemtől szakértelmektől
non-attributive
possessive - singular
szakértelemé szakértelmeké
non-attributive
possessive - plural
szakérteleméi szakértelmekéi
Possessive forms of szakértelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szakértelmem szakértelmeim
2nd person sing. szakértelmed szakértelmeid
3rd person sing. szakértelme szakértelmei
1st person plural szakértelmünk szakértelmeink
2nd person plural szakértelmetek szakértelmeitek
3rd person plural szakértelmük szakértelmeik

Related terms[edit]

Further reading[edit]