értelmesség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

értelmes +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈeːrtɛlmɛʃːeːɡ/
  • Hyphenation: ér‧tel‧mes‧ség

Noun[edit]

értelmesség ‎(plural értelmességek)

  1. intelligence, understanding, sagacity (intellectual faculty)

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative értelmesség értelmességek
accusative értelmességet értelmességeket
dative értelmességnek értelmességeknek
instrumental értelmességgel értelmességekkel
causal-final értelmességért értelmességekért
translative értelmességgé értelmességekké
terminative értelmességig értelmességekig
essive-formal értelmességként értelmességekként
essive-modal
inessive értelmességben értelmességekben
superessive értelmességen értelmességeken
adessive értelmességnél értelmességeknél
illative értelmességbe értelmességekbe
sublative értelmességre értelmességekre
allative értelmességhez értelmességekhez
elative értelmességből értelmességekből
delative értelmességről értelmességekről
ablative értelmességtől értelmességektől
Possessive forms of értelmesség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. értelmességem értelmességeim
2nd person sing. értelmességed értelmességeid
3rd person sing. értelmessége értelmességei
1st person plural értelmességünk értelmességeink
2nd person plural értelmességetek értelmességeitek
3rd person plural értelmességük értelmességeik

Synonyms[edit]