ésszerűtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ésszerűtlen +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈeːsːɛryːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ész‧sze‧rűt‧len‧ség

Noun[edit]

ésszerűtlenség

  1. Superseded spelling of észszerűtlenség.[1]

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ésszerűtlenség ésszerűtlenségek
accusative ésszerűtlenséget ésszerűtlenségeket
dative ésszerűtlenségnek ésszerűtlenségeknek
instrumental ésszerűtlenséggel ésszerűtlenségekkel
causal-final ésszerűtlenségért ésszerűtlenségekért
translative ésszerűtlenséggé ésszerűtlenségekké
terminative ésszerűtlenségig ésszerűtlenségekig
essive-formal ésszerűtlenségként ésszerűtlenségekként
essive-modal
inessive ésszerűtlenségben ésszerűtlenségekben
superessive ésszerűtlenségen ésszerűtlenségeken
adessive ésszerűtlenségnél ésszerűtlenségeknél
illative ésszerűtlenségbe ésszerűtlenségekbe
sublative ésszerűtlenségre ésszerűtlenségekre
allative ésszerűtlenséghez ésszerűtlenségekhez
elative ésszerűtlenségből ésszerűtlenségekből
delative ésszerűtlenségről ésszerűtlenségekről
ablative ésszerűtlenségtől ésszerűtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
ésszerűtlenségé ésszerűtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
ésszerűtlenségéi ésszerűtlenségekéi

References[edit]

  1. ^ By the analogy of gipszszerű at Section 132 in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN