észak
Hungarian
Etymology
From the é- stem of éj (“night”) + szak (“piece, portion”).[1]
Pronunciation
Noun
észak
- (singular only) north (one of the four major compass points)
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | észak | — |
accusative | északot | — |
dative | északnak | — |
instrumental | északkal | — |
causal-final | északért | — |
translative | északká | — |
terminative | északig | — |
essive-formal | északként | — |
essive-modal | — | — |
inessive | északban | — |
superessive | északon | — |
adessive | északnál | — |
illative | északba | — |
sublative | északra | — |
allative | északhoz | — |
elative | északból | — |
delative | északról | — |
ablative | északtól | — |
non-attributive possessive - singular |
északé | — |
non-attributive possessive - plural |
északéi | — |
Possessive forms of észak | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | északom | — |
2nd person sing. | északod | — |
3rd person sing. | északja | — |
1st person plural | északunk | — |
2nd person plural | északotok | — |
3rd person plural | északjuk | — |
Derived terms
(Compound words):
- Észak-Afrika
- Észak-Amerika
- Észak-Európa
- Észak-Írország
- északkelet
- észak-északkelet
- északnyugat
- észak-északnyugat
- Észak-Korea
- Észak-Rajna-Vesztfália
References
- ^ észak in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)