írjeim

Hungarian

Etymology

ír +‎ -jeim (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjaim is more common).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrjɛjim]
• Hyphenation: ír‧je‧im

Noun

írjeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	—	írjeim
accusative	—	írjeimet
dative	—	írjeimnek
instrumental	—	írjeimmel
causal-final	—	írjeimért
translative	—	írjeimmé
terminative	—	írjeimig
essive-formal	—	írjeimként
essive-modal	—	írjeimül
inessive	—	írjeimben
superessive	—	írjeimen
adessive	—	írjeimnél
illative	—	írjeimbe
sublative	—	írjeimre
allative	—	írjeimhez
elative	—	írjeimből
delative	—	írjeimről
ablative	—	írjeimtől
non-attributive possessive – singular	—	írjeimé
non-attributive possessive – plural	—	írjeiméi