önfejű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

ön- +‎ fejű

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøɱfɛjyː]
  • Hyphenation: ön‧fe‧jű
  • Rhymes: -jyː

Adjective

[edit]

önfejű (comparative önfejűbb, superlative legönfejűbb)

  1. stubborn, self-willed

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative önfejű önfejűek
accusative önfejűt önfejűeket
dative önfejűnek önfejűeknek
instrumental önfejűvel önfejűekkel
causal-final önfejűért önfejűekért
translative önfejűvé önfejűekké
terminative önfejűig önfejűekig
essive-formal önfejűként önfejűekként
essive-modal
inessive önfejűben önfejűekben
superessive önfejűn önfejűeken
adessive önfejűnél önfejűeknél
illative önfejűbe önfejűekbe
sublative önfejűre önfejűekre
allative önfejűhöz önfejűekhez
elative önfejűből önfejűekből
delative önfejűről önfejűekről
ablative önfejűtől önfejűektől
non-attributive
possessive - singular
önfejűé önfejűeké
non-attributive
possessive - plural
önfejűéi önfejűekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • önfejű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN