helyes
Hungarian
Etymology
hely (“place”) + -es (adjective-forming suffix)
Pronunciation
Adjective
helyes (comparative helyesebb, superlative leghelyesebb)
Declension
Inflection of helyes | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | helyes | helyesek |
accusative | helyest helyeset |
helyeseket |
dative | helyesnek | helyeseknek |
instrumental | helyessel | helyesekkel |
causal-final | helyesért | helyesekért |
translative | helyessé | helyesekké |
terminative | helyesig | helyesekig |
essive-formal | helyesként | helyesekként |
essive-modal | — | — |
inessive | helyesben | helyesekben |
superessive | helyesen | helyeseken |
adessive | helyesnél | helyeseknél |
illative | helyesbe | helyesekbe |
sublative | helyesre | helyesekre |
allative | helyeshez | helyesekhez |
elative | helyesből | helyesekből |
delative | helyesről | helyesekről |
ablative | helyestől | helyesektől |
non-attributive possessive - singular |
helyesé | helyeseké |
non-attributive possessive - plural |
helyeséi | helyesekéi |
Derived terms
Compound words
See also
Further reading
- helyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN