helyes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

hely +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɛjɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: he‧lyes

Adjective[edit]

helyes (comparative helyesebb, superlative leghelyesebb)

  1. correct
    Ez a helyes megoldás. - This is the correct solution.
  2. pretty, good-looking
    Helyes lány! - She is pretty!
    Helyes fiú! - He is good-looking!
    A felesége egy nagyon helyes nő. - His wife is a very pretty woman.

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative helyes helyesek
accusative helyeset helyeseket
dative helyesnek helyeseknek
instrumental helyessel helyesekkel
causal-final helyesért helyesekért
translative helyessé helyesekké
terminative helyesig helyesekig
essive-formal helyesként helyesekként
essive-modal
inessive helyesben helyesekben
superessive helyesen helyeseken
adessive helyesnél helyeseknél
illative helyesbe helyesekbe
sublative helyesre helyesekre
allative helyeshez helyesekhez
elative helyesből helyesekből
delative helyesről helyesekről
ablative helyestől helyesektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

See also[edit]