szép

Hungarian

Etymology

Uncertain.

• Possibly from Proto-Finno-Ugric *śeppä (“skilled”) through Proto-Ugric *seppä. Hence also Proto-Samic *čeappē (“skillful”) and Proto-Finnic *seppä (“smith”). This explanation faces semantic difficulties.
• Alternatively from a Turkic language, whence Chuvash шеп (šep, “beautiful”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈseːp]

• Audio

  (file)

• Rhymes: -eːp

Adjective

szép (comparative szebb, superlative legszebb)

1. beautiful

   Antonym: csúnya

2. (as a prefix) great-great-great-grand- (the grandparent of one's great-grandparent or the grandchild of one's great-grandchild)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szép	szépek
accusative	szépet	szépeket
dative	szépnek	szépeknek
instrumental	széppel	szépekkel
causal-final	szépért	szépekért
translative	széppé	szépekké
terminative	szépig	szépekig
essive-formal	szépként	szépekként
essive-modal	—	—
inessive	szépben	szépekben
superessive	szépen	szépeken
adessive	szépnél	szépeknél
illative	szépbe	szépekbe
sublative	szépre	szépekre
allative	széphez	szépekhez
elative	szépből	szépekből
delative	szépről	szépekről
ablative	széptől	szépektől
non-attributive possessive - singular	szépé	szépeké
non-attributive possessive - plural	szépéi	szépekéi

Derived terms

• szépecske
• szépeleg
• szépen
• szépít
• szépség
• szépül

 

Compound words

• meseszép
• százszorszép
• szépanya
• szépapa
• szépasszony
• szépérzék
• szépészet
• szépfiú
• széphistória
• szépirodalom
• szépírás
• szépíró
• széplány
• széplélek
• szépművészet
• széppróza
• szépreményű
• szépszerével
• tündérszép

 

Expressions

• az ígéret szép szó
• csoda szép
• szép jó estét
• úgy szép az élet, ha zajlik

 

Further reading

• szép in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN