szép

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Probably from Proto-Finno-Ugric *śeppä (skilled). Cognates include Finnish seppä (smith).

Pronunciation[edit]

Adjective[edit]

szép (comparative szebb, superlative legszebb)

  1. beautiful

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szép szépek
accusative szépet szépeket
dative szépnek szépeknek
instrumental széppel szépekkel
causal-final szépért szépekért
translative széppé szépekké
terminative szépig szépekig
essive-formal szépként szépekként
essive-modal
inessive szépben szépekben
superessive szépen szépeken
adessive szépnél szépeknél
illative szépbe szépekbe
sublative szépre szépekre
allative széphez szépekhez
elative szépből szépekből
delative szépről szépekről
ablative széptől szépektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):