helytelen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From helyes +‎ -telen modelled after the word pairs képes - képtelen, okos - oktalan. [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈhɛjtɛlɛn]
  • Hyphenation: hely‧te‧len

Adjective[edit]

helytelen (comparative helytelenebb, superlative leghelytelenebb)

  1. incorrect

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative helytelen helytelenek
accusative helytelent helyteleneket
dative helytelennek helyteleneknek
instrumental helytelennel helytelenekkel
causal-final helytelenért helytelenekért
translative helytelenné helytelenekké
terminative helytelenig helytelenekig
essive-formal helytelenként helytelenekként
essive-modal
inessive helytelenben helytelenekben
superessive helytelenen helyteleneken
adessive helytelennél helyteleneknél
illative helytelenbe helytelenekbe
sublative helytelenre helytelenekre
allative helytelenhez helytelenekhez
elative helytelenből helytelenekből
delative helytelenről helytelenekről
ablative helytelentől helytelenektől

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6