kötött
Hungarian
Etymology
köt (“to bind”) + -ött (past-tense and past-participle suffix)
Pronunciation
Verb
kötött
Participle
kötött
- past participle of köt
Adjective
kötött (comparative kötöttebb, superlative legkötöttebb)
- strict, fixed
- kötött formátum ― strict format
- kötött munkaidő ― fixed working hours
- knitted
- kötött sapka ― knitted hat
Declension
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kötött | kötöttek |
| accusative | kötöttet | kötötteket |
| dative | kötöttnek | kötötteknek |
| instrumental | kötöttel | kötöttekkel |
| causal-final | kötöttért | kötöttekért |
| translative | kötötté | kötöttekké |
| terminative | kötöttig | kötöttekig |
| essive-formal | kötöttként | kötöttekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kötöttben | kötöttekben |
| superessive | kötöttön | kötötteken |
| adessive | kötöttnél | kötötteknél |
| illative | kötöttbe | kötöttekbe |
| sublative | kötöttre | kötöttekre |
| allative | kötötthöz | kötöttekhez |
| elative | kötöttből | kötöttekből |
| delative | kötöttről | kötöttekről |
| ablative | kötöttől | kötöttektől |
| non-attributive possessive - singular |
kötötté | kötötteké |
| non-attributive possessive - plural |
kötöttéi | kötöttekéi |
Further reading
- kötött in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN