mértan
Hungarian
Etymology
From mér (“to measure”) + tan (“theory”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]
Pronunciation
Noun
mértan (plural mértanok)
Declension
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mértan | mértanok |
| accusative | mértant | mértanokat |
| dative | mértannak | mértanoknak |
| instrumental | mértannal | mértanokkal |
| causal-final | mértanért | mértanokért |
| translative | mértanná | mértanokká |
| terminative | mértanig | mértanokig |
| essive-formal | mértanként | mértanokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mértanban | mértanokban |
| superessive | mértanon | mértanokon |
| adessive | mértannál | mértanoknál |
| illative | mértanba | mértanokba |
| sublative | mértanra | mértanokra |
| allative | mértanhoz | mértanokhoz |
| elative | mértanból | mértanokból |
| delative | mértanról | mértanokról |
| ablative | mértantól | mértanoktól |
| non-attributive possessive - singular |
mértané | mértanoké |
| non-attributive possessive - plural |
mértanéi | mértanokéi |
| Possessive forms of mértan | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mértanom | mértanaim |
| 2nd person sing. | mértanod | mértanaid |
| 3rd person sing. | mértana | mértanai |
| 1st person plural | mértanunk | mértanaink |
| 2nd person plural | mértanotok | mértanaitok |
| 3rd person plural | mértanuk | mértanaik |
Derived terms
Compound words
References
- ^ mértan in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
Further reading
- mértan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN