acélkék
Hungarian
Etymology
acél (“steel”) + kék (“blue”)
Pronunciation
Adjective
acélkék (not generally comparable, comparative acélkékebb, superlative legacélkékebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | acélkék | acélkékek |
| accusative | acélkéket | acélkékeket |
| dative | acélkéknek | acélkékeknek |
| instrumental | acélkékkel | acélkékekkel |
| causal-final | acélkékért | acélkékekért |
| translative | acélkékké | acélkékekké |
| terminative | acélkékig | acélkékekig |
| essive-formal | acélkékként | acélkékekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | acélkékben | acélkékekben |
| superessive | acélkéken | acélkékeken |
| adessive | acélkéknél | acélkékeknél |
| illative | acélkékbe | acélkékekbe |
| sublative | acélkékre | acélkékekre |
| allative | acélkékhez | acélkékekhez |
| elative | acélkékből | acélkékekből |
| delative | acélkékről | acélkékekről |
| ablative | acélkéktől | acélkékektől |
| non-attributive possessive - singular |
acélkéké | acélkékeké |
| non-attributive possessive - plural |
acélkékéi | acélkékekéi |
Further reading
- acélkék in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- acélkék in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).