valódi
Hungarian
Etymology
való + -di (diminutive suffix).[1]
Pronunciation
Adjective
valódi (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | valódi | valódiak |
| accusative | valódit | valódiakat |
| dative | valódinak | valódiaknak |
| instrumental | valódival | valódiakkal |
| causal-final | valódiért | valódiakért |
| translative | valódivá | valódiakká |
| terminative | valódiig | valódiakig |
| essive-formal | valódiként | valódiakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | valódiban | valódiakban |
| superessive | valódin | valódiakon |
| adessive | valódinál | valódiaknál |
| illative | valódiba | valódiakba |
| sublative | valódira | valódiakra |
| allative | valódihoz | valódiakhoz |
| elative | valódiból | valódiakból |
| delative | valódiról | valódiakról |
| ablative | valóditól | valódiaktól |
| non-attributive possessive - singular |
valódié | valódiaké |
| non-attributive possessive - plural |
valódiéi | valódiakéi |
Derived terms
References
- ^ valódi in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- valódi in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN