összetétel

Hungarian

Etymology

Deverbal from összetesz (“to join, compound”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøsːɛteːtɛl]
• Hyphenation: ösz‧sze‧té‧tel

Noun

összetétel (plural összetételek)

1. composition
2. (grammar) compound word

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	összetétel	összetételek
accusative	összetételt	összetételeket
dative	összetételnek	összetételeknek
instrumental	összetétellel	összetételekkel
causal-final	összetételért	összetételekért
translative	összetétellé	összetételekké
terminative	összetételig	összetételekig
essive-formal	összetételként	összetételekként
essive-modal	—	—
inessive	összetételben	összetételekben
superessive	összetételen	összetételeken
adessive	összetételnél	összetételeknél
illative	összetételbe	összetételekbe
sublative	összetételre	összetételekre
allative	összetételhez	összetételekhez
elative	összetételből	összetételekből
delative	összetételről	összetételekről
ablative	összetételtől	összetételektől
non-attributive possessive - singular	összetételé	összetételeké
non-attributive possessive - plural	összetételéi	összetételekéi

Possessive forms of összetétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	összetételem	összetételeim
2nd person sing.	összetételed	összetételeid
3rd person sing.	összetétele	összetételei
1st person plural	összetételünk	összetételeink
2nd person plural	összetételetek	összetételeitek
3rd person plural	összetételük	összetételeik

Derived terms

• összetételű

 

Further reading

• összetétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN