sztori
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Pronunciation
[edit]Noun
[edit]sztori (plural sztorik)
Declension
[edit]Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | sztori | sztorik |
accusative | sztorit | sztorikat |
dative | sztorinak | sztoriknak |
instrumental | sztorival | sztorikkal |
causal-final | sztoriért | sztorikért |
translative | sztorivá | sztorikká |
terminative | sztoriig | sztorikig |
essive-formal | sztoriként | sztorikként |
essive-modal | — | — |
inessive | sztoriban | sztorikban |
superessive | sztorin | sztorikon |
adessive | sztorinál | sztoriknál |
illative | sztoriba | sztorikba |
sublative | sztorira | sztorikra |
allative | sztorihoz | sztorikhoz |
elative | sztoriból | sztorikból |
delative | sztoriról | sztorikról |
ablative | sztoritól | sztoriktól |
non-attributive possessive - singular |
sztorié | sztoriké |
non-attributive possessive - plural |
sztoriéi | sztorikéi |
Possessive forms of sztori | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | sztorim | sztorijaim (or sztoriim) |
2nd person sing. | sztorid | sztorijaid (or sztoriid) |
3rd person sing. | sztorija | sztorijai (or sztorii) |
1st person plural | sztorink | sztorijaink (or sztoriink) |
2nd person plural | sztoritok | sztorijaitok (or sztoriitok) |
3rd person plural | sztorijuk | sztorijaik (or sztoriik) |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN