alfabetikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From scientific Latin alphabeticus, from Ancient Greek ἄλφα (álpha) and βῆτα (bêta), the names of the first two letters of the Greek alphabet.[1] With -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈɒlfɒbɛtikuʃ]
  • Hyphenation: al‧fa‧be‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective[edit]

alfabetikus (not comparable)

  1. alphabetical (according to the sequence of the letters of the alphabet)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative alfabetikus alfabetikusak
accusative alfabetikusat alfabetikusakat
dative alfabetikusnak alfabetikusaknak
instrumental alfabetikussal alfabetikusakkal
causal-final alfabetikusért alfabetikusakért
translative alfabetikussá alfabetikusakká
terminative alfabetikusig alfabetikusakig
essive-formal alfabetikusként alfabetikusakként
essive-modal
inessive alfabetikusban alfabetikusakban
superessive alfabetikuson alfabetikusakon
adessive alfabetikusnál alfabetikusaknál
illative alfabetikusba alfabetikusakba
sublative alfabetikusra alfabetikusakra
allative alfabetikushoz alfabetikusakhoz
elative alfabetikusból alfabetikusakból
delative alfabetikusról alfabetikusakról
ablative alfabetikustól alfabetikusaktól
non-attributive
possessive - singular
alfabetikusé alfabetikusaké
non-attributive
possessive - plural
alfabetikuséi alfabetikusakéi

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]

  • alfabetikus in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.