autonóm

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: autonom and autònom

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German autonom (autonomous). [1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɒutonoːm]
  • Hyphenation: au‧to‧nóm

Adjective[edit]

autonóm (not comparable)

  1. autonomous

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative autonóm autonómak
accusative autonómat autonómakat
dative autonómnak autonómaknak
instrumental autonómmal autonómakkal
causal-final autonómért autonómakért
translative autonómmá autonómakká
terminative autonómig autonómakig
essive-formal autonómként autonómakként
essive-modal
inessive autonómban autonómakban
superessive autonómon autonómakon
adessive autonómnál autonómaknál
illative autonómba autonómakba
sublative autonómra autonómakra
allative autonómhoz autonómakhoz
elative autonómból autonómakból
delative autonómról autonómakról
ablative autonómtól autonómaktól

References[edit]