bűnbánat

Hungarian

Etymology

bűn (“sin, misdeed”) +‎ bánat (“grief”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbyːmbaːnɒt]
• Hyphenation: bűn‧bá‧nat

Noun

bűnbánat (plural bűnbánatok)

1. repentance

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bűnbánat	bűnbánatok
accusative	bűnbánatot	bűnbánatokat
dative	bűnbánatnak	bűnbánatoknak
instrumental	bűnbánattal	bűnbánatokkal
causal-final	bűnbánatért	bűnbánatokért
translative	bűnbánattá	bűnbánatokká
terminative	bűnbánatig	bűnbánatokig
essive-formal	bűnbánatként	bűnbánatokként
essive-modal	—	—
inessive	bűnbánatban	bűnbánatokban
superessive	bűnbánaton	bűnbánatokon
adessive	bűnbánatnál	bűnbánatoknál
illative	bűnbánatba	bűnbánatokba
sublative	bűnbánatra	bűnbánatokra
allative	bűnbánathoz	bűnbánatokhoz
elative	bűnbánatból	bűnbánatokból
delative	bűnbánatról	bűnbánatokról
ablative	bűnbánattól	bűnbánatoktól
non-attributive possessive - singular	bűnbánaté	bűnbánatoké
non-attributive possessive - plural	bűnbánatéi	bűnbánatokéi

Possessive forms of bűnbánat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bűnbánatom	bűnbánataim
2nd person sing.	bűnbánatod	bűnbánataid
3rd person sing.	bűnbánata	bűnbánatai
1st person plural	bűnbánatunk	bűnbánataink
2nd person plural	bűnbánatotok	bűnbánataitok
3rd person plural	bűnbánatuk	bűnbánataik