barátságtalan

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

barátság +‎ -talan

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈbɒraːtʃaːktɒlɒn], [ˈbɒraːt͡ʃːaːktɒlɒn]
  • (file)
  • Hyphenation: ba‧rát‧ság‧ta‧lan

Adjective[edit]

barátságtalan (comparative barátságtalanabb, superlative legbarátságtalanabb)

  1. unfriendly

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative barátságtalan barátságtalanok
accusative barátságtalant barátságtalanokat
dative barátságtalannak barátságtalanoknak
instrumental barátságtalannal barátságtalanokkal
causal-final barátságtalanért barátságtalanokért
translative barátságtalanná barátságtalanokká
terminative barátságtalanig barátságtalanokig
essive-formal barátságtalanként barátságtalanokként
essive-modal barátságtalanul
inessive barátságtalanban barátságtalanokban
superessive barátságtalanon barátságtalanokon
adessive barátságtalannál barátságtalanoknál
illative barátságtalanba barátságtalanokba
sublative barátságtalanra barátságtalanokra
allative barátságtalanhoz barátságtalanokhoz
elative barátságtalanból barátságtalanokból
delative barátságtalanról barátságtalanokról
ablative barátságtalantól barátságtalanoktól

Derived terms[edit]