barátságtalan

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

barátság (friendship) +‎ -talan (-less, adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbɒraːt͡ʃːaːktɒlɒn]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: ba‧rát‧ság‧ta‧lan

Adjective

[edit]

barátságtalan (comparative barátságtalanabb, superlative legbarátságtalanabb)

  1. unfriendly, unsociable
    Antonym: barátságos

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative barátságtalan barátságtalanok
accusative barátságtalant barátságtalanokat
dative barátságtalannak barátságtalanoknak
instrumental barátságtalannal barátságtalanokkal
causal-final barátságtalanért barátságtalanokért
translative barátságtalanná barátságtalanokká
terminative barátságtalanig barátságtalanokig
essive-formal barátságtalanként barátságtalanokként
essive-modal barátságtalanul
inessive barátságtalanban barátságtalanokban
superessive barátságtalanon barátságtalanokon
adessive barátságtalannál barátságtalanoknál
illative barátságtalanba barátságtalanokba
sublative barátságtalanra barátságtalanokra
allative barátságtalanhoz barátságtalanokhoz
elative barátságtalanból barátságtalanokból
delative barátságtalanról barátságtalanokról
ablative barátságtalantól barátságtalanoktól
non-attributive
possessive - singular
barátságtalané barátságtalanoké
non-attributive
possessive - plural
barátságtalanéi barátságtalanokéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • barátságtalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • barátságtalan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).