bosszú
Hungarian
Etymology
Probably borrowed from a Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]
Pronunciation
Noun
bosszú (plural bosszúk)
- revenge (retaliatory action)
Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | bosszú | bosszúk |
accusative | bosszút | bosszúkat |
dative | bosszúnak | bosszúknak |
instrumental | bosszúval | bosszúkkal |
causal-final | bosszúért | bosszúkért |
translative | bosszúvá | bosszúkká |
terminative | bosszúig | bosszúkig |
essive-formal | bosszúként | bosszúkként |
essive-modal | — | — |
inessive | bosszúban | bosszúkban |
superessive | bosszún | bosszúkon |
adessive | bosszúnál | bosszúknál |
illative | bosszúba | bosszúkba |
sublative | bosszúra | bosszúkra |
allative | bosszúhoz | bosszúkhoz |
elative | bosszúból | bosszúkból |
delative | bosszúról | bosszúkról |
ablative | bosszútól | bosszúktól |
non-attributive possessive - singular |
bosszúé | bosszúké |
non-attributive possessive - plural |
bosszúéi | bosszúkéi |
Possessive forms of bosszú | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | bosszúm | bosszúim |
2nd person sing. | bosszúd | bosszúid |
3rd person sing. | bosszúja | bosszúi |
1st person plural | bosszúnk | bosszúink |
2nd person plural | bosszútok | bosszúitok |
3rd person plural | bosszújuk | bosszúik |
Derived terms
(Expressions):
References
- ^ bosszú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)