célszerűtlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

célszerű +‎ -tlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈt͡seːlsɛryːtlɛn]
  • (file)
  • Hyphenation: cél‧sze‧rűt‧len

Adjective[edit]

célszerűtlen (comparative célszerűtlenebb, superlative legcélszerűtlenebb)

  1. inexpedient (not to the purpose)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative célszerűtlen célszerűtlenek
accusative célszerűtlent célszerűtleneket
dative célszerűtlennek célszerűtleneknek
instrumental célszerűtlennel célszerűtlenekkel
causal-final célszerűtlenért célszerűtlenekért
translative célszerűtlenné célszerűtlenekké
terminative célszerűtlenig célszerűtlenekig
essive-formal célszerűtlenként célszerűtlenekként
essive-modal célszerűtlenül
inessive célszerűtlenben célszerűtlenekben
superessive célszerűtlenen célszerűtleneken
adessive célszerűtlennél célszerűtleneknél
illative célszerűtlenbe célszerűtlenekbe
sublative célszerűtlenre célszerűtlenekre
allative célszerűtlenhez célszerűtlenekhez
elative célszerűtlenből célszerűtlenekből
delative célszerűtlenről célszerűtlenekről
ablative célszerűtlentől célszerűtlenektől

Derived terms[edit]