dalszövegeim

Hungarian

Etymology

dalszöveg +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛjim]
• Hyphenation: dal‧szö‧ve‧ge‧im

Noun

dalszövegeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dalszövegeim
accusative	—	dalszövegeimet
dative	—	dalszövegeimnek
instrumental	—	dalszövegeimmel
causal-final	—	dalszövegeimért
translative	—	dalszövegeimmé
terminative	—	dalszövegeimig
essive-formal	—	dalszövegeimként
essive-modal	—	dalszövegeimül
inessive	—	dalszövegeimben
superessive	—	dalszövegeimen
adessive	—	dalszövegeimnél
illative	—	dalszövegeimbe
sublative	—	dalszövegeimre
allative	—	dalszövegeimhez
elative	—	dalszövegeimből
delative	—	dalszövegeimről
ablative	—	dalszövegeimtől
non-attributive possessive - singular	—	dalszövegeimé
non-attributive possessive - plural	—	dalszövegeiméi