dalszövegei

Hungarian

Etymology

dalszöveg +‎ -ei (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɒlsøvɛɡɛji]
• Hyphenation: dal‧szö‧ve‧gei

Noun

dalszövegei

1. third-person singular multiple-possession possessive of dalszöveg

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	dalszövegei
accusative	—	dalszövegeit
dative	—	dalszövegeinek
instrumental	—	dalszövegeivel
causal-final	—	dalszövegeiért
translative	—	dalszövegeivé
terminative	—	dalszövegeiig
essive-formal	—	dalszövegeiként
essive-modal	—	dalszövegeiül
inessive	—	dalszövegeiben
superessive	—	dalszövegein
adessive	—	dalszövegeinél
illative	—	dalszövegeibe
sublative	—	dalszövegeire
allative	—	dalszövegeihez
elative	—	dalszövegeiből
delative	—	dalszövegeiről
ablative	—	dalszövegeitől
non-attributive possessive - singular	—	dalszövegeié
non-attributive possessive - plural	—	dalszövegeiéi