elfog

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 09:00, 8 October 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

el- +‎ fog

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈɛlfoɡ]
  • Hyphenation: el‧fog

Verb

elfog

  1. (transitive) to catch, to capture
  2. (transitive) to overcome, to overwhelm, to overpower, to seize (with emotion or thought)
    • 1912, Margit Kaffka, Péter délutánja:[1]
      – Te, te piszkos, nyomorult! Te nagy kamasz, te utálatos! – toporzékolt acsarkodó pulykaméreggel a kicsi utána. Hirtelen vad elkeseredés fogta el és heves méltatlankodás, bőgött tehetetlenül, keservesen, és nagy könnyek csurogtak végig a hidegtől rózsás, friss képén.
    • 1917, Margit Kaffka, Hangyaboly,[2] chapter 3:
      Máskor elfogta valami együgyű kíváncsiság, magához szólított egy-egy kisnövendéket, s kifaggatta a kis gyanútlant otthoni sorsáról, szüleiről, vagyoni és egyéb viszonyaikról.
    • 2012, Miklós Gábor Kövesdi (translator), Kathy Reichs, A csontok nem hazudnak (Deadly Décisions), Ulpius-ház →ISBN, chapter 25, page 247:
      A komplexumról eszembe jutott Caroly Russell és a sönttel kapcsolatos beszélgetésünk. Savannah Ospreyre gondolva ismét elfogott a már ismert szomorúság.
      The complex reminded me of Carolyn Russell and our conversation concerning the shunt. Thinking of Savannah Osprey brought the familiar twinge of sadness.

Conjugation

Synonyms

Derived terms