elmélkedő
Hungarian
Etymology
elmélkedik (“to contemplate”) + -ő (“present participle suffix”)
Verb
elmélkedő
- (deprecated template usage) present participle of elmélkedik
Pronunciation
Adjective
elmélkedő (not comparable)
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | elmélkedő | elmélkedők |
| accusative | elmélkedőt | elmélkedőket |
| dative | elmélkedőnek | elmélkedőknek |
| instrumental | elmélkedővel | elmélkedőkkel |
| causal-final | elmélkedőért | elmélkedőkért |
| translative | elmélkedővé | elmélkedőkké |
| terminative | elmélkedőig | elmélkedőkig |
| essive-formal | elmélkedőként | elmélkedőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | elmélkedőben | elmélkedőkben |
| superessive | elmélkedőn | elmélkedőkön |
| adessive | elmélkedőnél | elmélkedőknél |
| illative | elmélkedőbe | elmélkedőkbe |
| sublative | elmélkedőre | elmélkedőkre |
| allative | elmélkedőhöz | elmélkedőkhöz |
| elative | elmélkedőből | elmélkedőkből |
| delative | elmélkedőről | elmélkedőkről |
| ablative | elmélkedőtől | elmélkedőktől |
| non-attributive possessive - singular |
elmélkedőé | elmélkedőké |
| non-attributive possessive - plural |
elmélkedőéi | elmélkedőkéi |