enyém

Hungarian

Etymology

From the old variant en of én (“I, personal pronoun”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɲeːm]
• Hyphenation: enyém

Pronoun

enyém

1. mine (that which belongs to me)

   Ez a könyv az enyém. ― This book is mine.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	enyém	enyémek
accusative	enyémet	enyémeket
dative	enyémnek	enyémeknek
instrumental	enyémmel	enyémekkel
causal-final	enyémért	enyémekért
translative	enyémmé	enyémekké
terminative	enyémig	enyémekig
essive-formal	enyémként	enyémekként
essive-modal	—	—
inessive	enyémben	enyémekben
superessive	enyémen	enyémeken
adessive	enyémnél	enyémeknél
illative	enyémbe	enyémekbe
sublative	enyémre	enyémekre
allative	enyémhez	enyémekhez
elative	enyémből	enyémekből
delative	enyémről	enyémekről
ablative	enyémtől	enyémektől
non-attributive possessive - singular	enyémé	enyémeké
non-attributive possessive - plural	enyéméi	enyémekéi