farkú

Hungarian

Etymology

farok (“tail”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɒrkuː]
• Hyphenation: far‧kú

Adjective

farkú (not comparable)

1. -tailed, with a …… tail or tails (having a specific kind of tail[s] or a specific number of tail[s])

   kétfarkú kutya ― two-tailed dog

2. (slang) with a …… penis

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	farkú	farkúak
accusative	farkút	farkúakat
dative	farkúnak	farkúaknak
instrumental	farkúval	farkúakkal
causal-final	farkúért	farkúakért
translative	farkúvá	farkúakká
terminative	farkúig	farkúakig
essive-formal	farkúként	farkúakként
essive-modal	—	—
inessive	farkúban	farkúakban
superessive	farkún	farkúakon
adessive	farkúnál	farkúaknál
illative	farkúba	farkúakba
sublative	farkúra	farkúakra
allative	farkúhoz	farkúakhoz
elative	farkúból	farkúakból
delative	farkúról	farkúakról
ablative	farkútól	farkúaktól
non-attributive possessive - singular	farkúé	farkúaké
non-attributive possessive - plural	farkúéi	farkúakéi

Derived terms

• kétfarkú

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú