februárjaim

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

február +‎ -jaim (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfɛbruaːrjɒʲim]
  • Hyphenation: feb‧ru‧ár‧ja‧im

Noun[edit]

februárjaim

  1. first-person singular (multiple possessions) possessive of február

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative februárjaim
accusative februárjaimat
dative februárjaimnak
instrumental februárjaimmal
causal-final februárjaimért
translative februárjaimmá
terminative februárjaimig
essive-formal februárjaimként
essive-modal februárjaimul
inessive februárjaimban
superessive februárjaimon
adessive februárjaimnál
illative februárjaimba
sublative februárjaimra
allative februárjaimhoz
elative februárjaimból
delative februárjaimról
ablative februárjaimtól
non-attributive
possessive - singular
februárjaimé
non-attributive
possessive - plural
februárjaiméi