fogadalom

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

fogad +‎ -alom (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈfoɡɒdɒlom]
  • Hyphenation: fo‧ga‧da‧lom

Noun

[edit]

fogadalom (plural fogadalmak)

  1. pledge, resolution (solemn promise)

Declension

[edit]
Inflection of fogadalom
singular plural
nominative fogadalom fogadalmak
accusative fogadalmat fogadalmakat
dative fogadalomnak fogadalmaknak
instrumental fogadalommal fogadalmakkal
causal-final fogadalomért fogadalmakért
translative fogadalommá fogadalmakká
terminative fogadalomig fogadalmakig
essive-formal fogadalomként fogadalmakként
essive-modal fogadalmul
inessive fogadalomban fogadalmakban
superessive fogadalmon fogadalmakon
adessive fogadalomnál fogadalmaknál
illative fogadalomba fogadalmakba
sublative fogadalomra fogadalmakra
allative fogadalomhoz fogadalmakhoz
elative fogadalomból fogadalmakból
delative fogadalomról fogadalmakról
ablative fogadalomtól fogadalmaktól
non-attributive
possessive - singular
fogadalomé fogadalmaké
non-attributive
possessive - plural
fogadaloméi fogadalmakéi
Possessive forms of fogadalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. fogadalmam fogadalmaim
2nd person sing. fogadalmad fogadalmaid
3rd person sing. fogadalma fogadalmai
1st person plural fogadalmunk fogadalmaink
2nd person plural fogadalmatok fogadalmaitok
3rd person plural fogadalmuk fogadalmaik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]