hűtlenség

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 04:27, 9 October 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

hűtlen +‎ -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈhyːtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: hűt‧len‧ség

Noun

hűtlenség

  1. unfaithfulness, disloyalty, infidelity

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hűtlenség hűtlenségek
accusative hűtlenséget hűtlenségeket
dative hűtlenségnek hűtlenségeknek
instrumental hűtlenséggel hűtlenségekkel
causal-final hűtlenségért hűtlenségekért
translative hűtlenséggé hűtlenségekké
terminative hűtlenségig hűtlenségekig
essive-formal hűtlenségként hűtlenségekként
essive-modal
inessive hűtlenségben hűtlenségekben
superessive hűtlenségen hűtlenségeken
adessive hűtlenségnél hűtlenségeknél
illative hűtlenségbe hűtlenségekbe
sublative hűtlenségre hűtlenségekre
allative hűtlenséghez hűtlenségekhez
elative hűtlenségből hűtlenségekből
delative hűtlenségről hűtlenségekről
ablative hűtlenségtől hűtlenségektől
non-attributive
possessive - singular
hűtlenségé hűtlenségeké
non-attributive
possessive - plural
hűtlenségéi hűtlenségekéi
Possessive forms of hűtlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. hűtlenségem hűtlenségeim
2nd person sing. hűtlenséged hűtlenségeid
3rd person sing. hűtlensége hűtlenségei
1st person plural hűtlenségünk hűtlenségeink
2nd person plural hűtlenségetek hűtlenségeitek
3rd person plural hűtlenségük hűtlenségeik

Derived terms