homlokú

Hungarian

Etymology

homlok (“forehead”) +‎ -ú (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhomlokuː]
• Hyphenation: hom‧lo‧kú

Adjective

homlokú (not comparable)

1. -foreheaded, with a …… forehead (having some specific type of forehead)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	homlokú	homlokúak
accusative	homlokút	homlokúakat
dative	homlokúnak	homlokúaknak
instrumental	homlokúval	homlokúakkal
causal-final	homlokúért	homlokúakért
translative	homlokúvá	homlokúakká
terminative	homlokúig	homlokúakig
essive-formal	homlokúként	homlokúakként
essive-modal	—	—
inessive	homlokúban	homlokúakban
superessive	homlokún	homlokúakon
adessive	homlokúnál	homlokúaknál
illative	homlokúba	homlokúakba
sublative	homlokúra	homlokúakra
allative	homlokúhoz	homlokúakhoz
elative	homlokúból	homlokúakból
delative	homlokúról	homlokúakról
ablative	homlokútól	homlokúaktól
non-attributive possessive - singular	homlokúé	homlokúaké
non-attributive possessive - plural	homlokúéi	homlokúakéi

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú