időtlen

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

idő (time) +‎ -tlen

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈidøːtlɛn]
  • Hyphenation: időt‧len

Adjective[edit]

időtlen (comparative időtlenebb, superlative legidőtlenebb)

  1. timeless, immemorial
    időtlen idők ótafrom time immemorial
    időtlen időkigfor ever and ever

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative időtlen időtlenek
accusative időtlent időtleneket
dative időtlennek időtleneknek
instrumental időtlennel időtlenekkel
causal-final időtlenért időtlenekért
translative időtlenné időtlenekké
terminative időtlenig időtlenekig
essive-formal időtlenként időtlenekként
essive-modal időtlenül
inessive időtlenben időtlenekben
superessive időtlenen időtleneken
adessive időtlennél időtleneknél
illative időtlenbe időtlenekbe
sublative időtlenre időtlenekre
allative időtlenhez időtlenekhez
elative időtlenből időtlenekből
delative időtlenről időtlenekről
ablative időtlentől időtlenektől

Derived terms[edit]