istenfélő

Hungarian

Etymology

From isten (“god”) +‎ félő (“fearing”), from fél (“to fear”) +‎ -ő (“present participle suffix”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiʃtɛɱfeːløː]
• Hyphenation: is‧ten‧fé‧lő

Adjective

istenfélő (comparative istenfélőbb, superlative legistenfélőbb)

1. (religion) godfearing, God-fearing (following the precepts of a religious practice; respecting and revering God and His authority)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	istenfélő	istenfélők
accusative	istenfélőt	istenfélőket
dative	istenfélőnek	istenfélőknek
instrumental	istenfélővel	istenfélőkkel
causal-final	istenfélőért	istenfélőkért
translative	istenfélővé	istenfélőkké
terminative	istenfélőig	istenfélőkig
essive-formal	istenfélőként	istenfélőkként
essive-modal	—	—
inessive	istenfélőben	istenfélőkben
superessive	istenfélőn	istenfélőkön
adessive	istenfélőnél	istenfélőknél
illative	istenfélőbe	istenfélőkbe
sublative	istenfélőre	istenfélőkre
allative	istenfélőhöz	istenfélőkhöz
elative	istenfélőből	istenfélőkből
delative	istenfélőről	istenfélőkről
ablative	istenfélőtől	istenfélőktől
non-attributive possessive - singular	istenfélőé	istenfélőké
non-attributive possessive - plural	istenfélőéi	istenfélőkéi