kártékony

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kár (damage) +‎ tékony (performing, doing). The second part occurs only in compound words. It is from the te- stem variant of the verb tesz (to do) + -ékony (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkaːrteːkoɲ]
  • Hyphenation: kár‧té‧kony

Adjective[edit]

kártékony (comparative kártékonyabb, superlative legkártékonyabb)

  1. harmful, damaging

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kártékony kártékonyak
accusative kártékonyat kártékonyakat
dative kártékonynak kártékonyaknak
instrumental kártékonnyal kártékonyakkal
causal-final kártékonyért kártékonyakért
translative kártékonnyá kártékonyakká
terminative kártékonyig kártékonyakig
essive-formal kártékonyként kártékonyakként
essive-modal
inessive kártékonyban kártékonyakban
superessive kártékonyon kártékonyakon
adessive kártékonynál kártékonyaknál
illative kártékonyba kártékonyakba
sublative kártékonyra kártékonyakra
allative kártékonyhoz kártékonyakhoz
elative kártékonyból kártékonyakból
delative kártékonyról kártékonyakról
ablative kártékonytól kártékonyaktól

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]