keblű

Hungarian

Etymology

kebel (“bosom”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɛblyː]
• Hyphenation: keb‧lű

Adjective

keblű (not comparable)

1. -bosomed (having some specific type of bosom)

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	keblű	keblűek
accusative	keblűt	keblűeket
dative	keblűnek	keblűeknek
instrumental	keblűvel	keblűekkel
causal-final	keblűért	keblűekért
translative	keblűvé	keblűekké
terminative	keblűig	keblűekig
essive-formal	keblűként	keblűekként
essive-modal	—	—
inessive	keblűben	keblűekben
superessive	keblűn	keblűeken
adessive	keblűnél	keblűeknél
illative	keblűbe	keblűekbe
sublative	keblűre	keblűekre
allative	keblűhöz	keblűekhez
elative	keblűből	keblűekből
delative	keblűről	keblűekről
ablative	keblűtől	keblűektől
non-attributive possessive - singular	keblűé	keblűeké
non-attributive possessive - plural	keblűéi	keblűekéi

Derived terms

• dús keblű

Coordinate terms

• (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú