kimerít

Hungarian

Etymology

ki- +‎ merít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkimɛriːt]
• Hyphenation: ki‧me‧rít
• Rhymes: -iːt

Verb

kimerít

1. (transitive, of liquid) to drain, draw (to extract a liquid)
2. (transitive) to exhaust, wear out, deplete, tire out (to cause to be without any energy)

Conjugation

conjugation of kimerít

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kimerítek	kimerítesz	kimerít	kimerítünk	kimerítetek	kimerítenek
		Def.	kimerítem	kimeríted	kimeríti	kimerítjük	kimerítitek	kimerítik
		2nd-p. o.	kimerítelek	―
	Past	Indef.	kimerítettem	kimerítettél	kimerített	kimerítettünk	kimerítettetek	kimerítettek
		Def.	kimerítettem	kimerítetted	kimerítette	kimerítettük	kimerítettétek	kimerítették
		2nd-p. o.	kimerítettelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kimerítenék	kimerítenél	kimerítene	kimerítenénk	kimerítenétek	kimerítenének
		Def.	kimeríteném	kimerítenéd	kimerítené	kimerítenénk (or kimerítenők)	kimerítenétek	kimerítenék
		2nd-p. o.	kimerítenélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kimerítsek	kimeríts or kimerítsél	kimerítsen	kimerítsünk	kimerítsetek	kimerítsenek
		Def.	kimerítsem	kimerítsd or kimerítsed	kimerítse	kimerítsük	kimerítsétek	kimerítsék
		2nd-p. o.	kimerítselek	―
Infinitive	kimeríteni		kimerítenem	kimerítened	kimerítenie	kimerítenünk	kimerítenetek	kimeríteniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kimerítés	kimerítő	kimerített	kimerítendő	kimerítve	kimeríthet

Further reading

• kimerít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN