kisméretű

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kis (small) + méret (size, scale) +‎ (adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkiʃmeːrɛtyː]
  • Hyphenation: kis‧mé‧re‧tű
  • Rhymes: -tyː

Adjective[edit]

kisméretű

  1. Superseded spelling of kis méretű.[1]

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kisméretű kisméretűek
accusative kisméretűt kisméretűeket
dative kisméretűnek kisméretűeknek
instrumental kisméretűvel kisméretűekkel
causal-final kisméretűért kisméretűekért
translative kisméretűvé kisméretűekké
terminative kisméretűig kisméretűekig
essive-formal kisméretűként kisméretűekként
essive-modal
inessive kisméretűben kisméretűekben
superessive kisméretűn kisméretűeken
adessive kisméretűnél kisméretűeknél
illative kisméretűbe kisméretűekbe
sublative kisméretűre kisméretűekre
allative kisméretűhöz kisméretűekhez
elative kisméretűből kisméretűekből
delative kisméretűről kisméretűekről
ablative kisméretűtől kisméretűektől
non-attributive
possessive - singular
kisméretűé kisméretűeké
non-attributive
possessive - plural
kisméretűéi kisméretűekéi

References[edit]

  1. ^ Section 127 in A magyar helyesírás szabályai, 12. kiadás (’The Rules of Hungarian Orthography, 12th edition’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2015. →ISBN