kivétel

Hungarian

Etymology

From the verb kivesz (“to take out, remove”) +‎ -tel (“noun-forming suffix”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiveːtɛl]
• Hyphenation: ki‧vé‧tel

Noun

kivétel (plural kivételek)

1. exception

   kivétel nélkül ― without exception

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kivétel	kivételek
accusative	kivételt	kivételeket
dative	kivételnek	kivételeknek
instrumental	kivétellel	kivételekkel
causal-final	kivételért	kivételekért
translative	kivétellé	kivételekké
terminative	kivételig	kivételekig
essive-formal	kivételként	kivételekként
essive-modal	kivételül	—
inessive	kivételben	kivételekben
superessive	kivételen	kivételeken
adessive	kivételnél	kivételeknél
illative	kivételbe	kivételekbe
sublative	kivételre	kivételekre
allative	kivételhez	kivételekhez
elative	kivételből	kivételekből
delative	kivételről	kivételekről
ablative	kivételtől	kivételektől
non-attributive possessive - singular	kivételé	kivételeké
non-attributive possessive - plural	kivételéi	kivételekéi

Possessive forms of kivétel
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kivételem	kivételeim
2nd person sing.	kivételed	kivételeid
3rd person sing.	kivétele	kivételei
1st person plural	kivételünk	kivételeink
2nd person plural	kivételetek	kivételeitek
3rd person plural	kivételük	kivételeik

Derived terms

• kivételes

(Expressions):

• a kivétel erősíti a szabályt
• tisztelet a kivételnek